Egykor…

Fony szívében megbújó birtok valaha az Aszalay család tulajdonában volt. A település egyik legrégebbi épületének története egészen a XVII. század elejéig nyúlik vissza, amikor is Aszalay Miklós regéci udvarbíró által bírt fonyi kúriát Rákóczi Zsigmond 1601-ben mentesíti a földesúri szolgáltatások alól. Aszalay Miklós halála után, Fia, István kapta meg, a hozzá tartozó fonyi birtokokkal együtt. Aszalay István, Esterházy Miklós nádor mellett, mint titkár és ítélőmester, majd később, mint alországbíró tevékenykedett. II. Rákóczi György hadjáratának következtében 1644-ben elvesztette fonyi házát és tartozékait is. Egy 1646-os urbárium szerint, a helységben ekkor az Aszalay-féle ház két szobával, két oldal kamrával, pincével és csűröskerttel állott a majorság közepén……
A kúriát később Zrínyi Ilona Babocsay Izsáknak adományozta, aki mint Tarcali nótárius és II. Rákóczi Ferenc hű szolgája vált híressé. Beniczky Gáspár feljegyzéséből tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc a kúriában szállt meg 1709 június 13-án. Babocsay halála után felesége, illetve fia Babotsay István használta az uradalmi házat. Az államosítás után a Termelő szövetkezet tulajdonába került és bérlakásként funkcionált. A szövetkezet megszűnése után már nem törődtek az épület gondozásával és a magára hagyott birtok pusztulásnak indult.

És ma…

A falu központjának egy magaslati részén elhelyezkedő kúria néhány éve még csupán egy pusztuló rom volt, mára azonban visszanyerve régi fényét az egykori nemesi lak. A nem túl nagy és hivalkodó épület csodás környezetben helyezkedik el a közel fél hektáros birtokon. A 2014-ben elkezdődött felújítási munkáknak köszönhetően az épület belső tereit és külső homlokzatait is az eredeti alaprajz szerint állították helyre. Kialakításra került két vendégszoba és egy konferenciaterem is, továbbá a Babotsay emlékszoba és kiállítótér, amely lehetővé teszi a Rákóczi korszak emlékeinek, magának a fejedelemnek és hűséges emberének, Babotsay Izsák emlékének a méltó ápolását. Megmentésre került az épület alatt található közel 3 méter széles és 2,5 méter magas, 20 méter hosszú faragott pince is, amely minden valószínűség szerint a török hódoltság idején vagy még a huszitizmus idején készült. Az egykori elmondások szerint a pince 150-160 méter hosszú volt és lóval is járható volt akkoriban.

A falu története

Ennek az alig több mint háromszáz lakosú falucskának a története egészen a XIII. századig nyúlik vissza. Neve eredetileg Timar Foon volt, csak később a XIV. században nevezték el Fonynak. A település valaha a Regéci vár tartozéka volt, amely az Árpád-kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. A XVI. században Ferdinánd és Szapolyai felváltva birtokolja a falut, majd I. Rákóczy György a gazdája. A kuruc szabadságmozgalmak egyik fő kiindulópontja volt ez a vidék, ahol maga a nagyságos fejedelem is gyakran megfordult. Gyermekéveinek első éveit is töltötte a Regéci várban édesanyjával, Zrínyi Ilonával. Így nem csoda, hogy léptem-nyomon a fejedelemről elnevezett emlékekre bukkannunk. De nemcsak harcok folytak itt, II. Rákóczi Ferenc 1698-ban Fonyban adta ki a regéci uradalom első üveghutájának alapítólevelét. A Rákóczi szabadságharc leverését követően a fonyi birtokokat is elkobozták és részekre bontva átadták a Trautson, Bretzenheim és Windisch-Gratz hercegi családoknak. A századforduló után a Patay és a Károlyi családok birtokolták a földek nagy részét, egészen 1945-ig.